MOST OLVASTAM
A 100 éves fájdalom🖤
Pontosan
ma 100 éves a magyar történelem egyik legszomorúbb évfordulója.
Ne kutass emlékezetedben, nem nagyon hallhattál róla. Ám ettől
még tény: éppen ma 100 esztendeje, hogy hivatalosan is
közölték a magyarokkal: június 4-én kötelesek megjelenni a
trianoni békediktátum aláírására. Mi lett volna, ha nem írjuk
alá? Igaz, hogy van egy titkos záradék, amely szerint a szerződés
100 év elmúltával érvényét veszti és minden elvett területet
visszakapunk? Igaz, hogy a Római Pápa semmisnek nyilvánította?
Hát az, hogy a csehszlovákok távoli tábortüzeket gőzhajóknak
hazudtak, vagy, hogy a francia miniszterelnök annyira utálta magyar
menyét, hogy ezért adta Erdélyt Romániának? Most mindenre
válaszolok. Mindenre, amit tudok.
Megnéztem
a szerződést- rázott a hideg
Több
mint négy év telt el azóta, hogy kinyitották előttem a Párizs
közeli kisváros, Le Courneuve börtönszerű szigorúsággal őrzött
épületének földalatti páncéltermét, s 10 hónap kutatómunka
után első magyarként megnézhettem a békediktátum egyetlen
eredeti példányát. Maga a szerződés egy 524 oldalas könyv és a
hozzácsatolt térképmelléklet, amely Magyarország új határait
mutatja. S jöjjön is az első megdöbbentő tény: a csatolt
térképet egy magyar nyelvű térképből csinálták. A város-,
falu- és folyónevek, a hegyek és dombok elnevezései mind-mind
magyarok voltak. Nem volt ott még Oradea, Hurbanovo vagy Subotica;
Nagyvárad, Ógyalla és Szabadka volt helyettük. S ami igazán
szíven ütött: Sopron egy kelet-ausztriai kisváros volt a
térképen, s ott már a név is adott volt: Ödenburg (A későbbi
Hűség Városa a környékbeli településekkel együtt, jó másfél
évvel később, 1921. december 14-én szavazta magát vissza
Magyarországra, egészen pontosan 7107 „szótöbbséggel”).
Amikor
a hivatalos alkalmazott fehér kesztyűjében hajtogatta a könyvet,
a térkép középső részénél beszakadt. Nem éreztem semmi
különöset, talán icipicit jobban megdobbant a szívem a
korábbiaknál. Később sokan kérdezték, miért nem téptem szét
a könyvet a térképpel együtt. Nos, eszembe sem jutott, ráadásul
hatalmas diplomáciai botrány is kerekedett volna egy ilyen
akcióból. Nem tettem semmi rendkívülit, hiszen – bármilyen
furcsán is hangzik – ez egy műtárgy, ráadásul az érvényessége
is lejárt, szerepét a II. Világháborút lezáró párizsi
békeszerződések vették át.
Magáról
a szerződésről
Ahogy
írtam, a trianoni békediktátum egy 524 oldalas, vaskos könyv.
Három nyelven, angolul, franciául és olaszul íródott, nagyon
szép, nyomtatott betűkkel. Az utolsó oldalak külön fűzöttek, a
lapok oldalán futó vörös szalagon viaszpecsétek vannak,
mellettük az aláírások. Különösen megrázó, hogy az egész
szerződés két legutolsó aláírása a magyaroké: Drasche Lázár
Alfrédé és Benárd Ágosté, akiket tulajdonképpen erre a szomorú
eseményre neveztek ki, utána gyakorlatilag véget is ért a
komolyabb politikai pályafutásuk, ma már szinte csak emiatt a
tragikus eseménysor miatt ismerjük őket (az akkori miniszterelnök,
Simonyi-Semadam Sándor is mindössze 1920. március 15-től 1920.
július 19-ig volt hivatalában). A magyarok aláírása fölött, a
lap tetején egyébként Eduárd Benes csehszlovák külügyminiszter
(későbbi államelnök) szignója olvasható.
Bizarr
érdekesség, hogy a szerződéssel négy órát lehettem egy
teremben, biztonsági személyek és a lapozgató alkalmazott
társaságában. Amikor egy pillanatban kimentek mosdóba, engem is
kitessékeltek, az ajtót kulcsra zárták, majd csak velük együtt
léphettem be újra a terembe. Ezért a négy óráért amúgy
100.000 forintot kellett fizetnem (a Budaörsi OTP-ből utaltam, a
megjegyzés rovatba ezt írtam: „Trianon”).
Elmesélem
még, hogy azért tartott 10 hónapig a kutatás, mert a francia
hatóságok először azt sem tudták, hogy mit keressenek, egy
félreolvasás miatt valamilyen északi-tengeri olajmezőkről szóló
szerződést találtak meg a keresett jegyzékszámon.
Legendák,
pletykák, és a valóság...
Amióta
könyvemet megírtam, záporoznak felém a kérdések. Sokan tudni
vélnek valamit, vagy éppen biztosan tudják azt, ami nem is igaz.
Most röviden, gyakorlatiasan megválaszolom a legnépszerűbb
legendákat, mítoszokat és pletykákat.
1.
A szerződésnek van egy titkos, csatolt záradéka, amely szerint az
egész 100 évvel az aláírás után érvényét veszti,
Magyarország pedig visszakapja az elcsatolt területek.
VÁLASZ:
Megnéztem, nincs semmilyen csatolt záradék. A trianoni
békeszerződés egyébként sem hatályos már, 1947-ben érvényét
vesztette (az akkori új szerződés három Pozsony környéki
kisfalut is átcsatolt Csehszlovákiához).
2.
Sátoraljaújhelyet azért választották ketté, mert a
csehszlovákok tábortüzek feletti pokrócmutatvánnyal, vagyis
füsteregetéssel elhitették a szemlebizottsággal, hogy a Ronyva
patak nemzetközi hajózható folyó.
VÁLASZ:
Kétségtelenül jól hangzó variáció, de nem igaz. Ezt a
történetet egy magyar újság írta meg még az 1920-as évek
végén, onnan terjedt el. Ettől még a csehszlovákok durván
csatak, meghamisítottak etnikai térképeket és számarányokat, de
a fenti legendára semmilyen történelmi adat nem merült fel.
3.
Georges Clemenceau francia miniszterelnök annyira utálta a magyar
menyét, hogy bosszúból büntette meg a magyarokat.
VÁLASZ:
NEM IGAZ! Az tény, hogy Clemenceau fiának magyar volt az egykori
felesége (Mihnai Ida). A házasságkötésre a ma Szlovákiához
tartozó Felvidéken, a galántai járásban került sor, s ezen az
eseményen maga az “örömapa” is részt vett. A házasság
később megromlott, a Clemenceau fiú el is vált nejétől, de
Mihnai Ida haláláig jóban maradt egykori apósával, aki a
szerződéseknél a francia érdekeket tartotta szem előtt,
személyes érzelmei nem befolyásolták.
4.
A francia aláírók olyan részegek voltak az aláíráskor, hogy
véletlenül fordítva írták alá a szerződést.
VÁLASZ:
Ezt külön is megnéztem, minden aláírás normálisan szerepelt a
szerződésen, a franciáké sem volt fejjel lefelé.
5.
Az egyik utódország prostituáltakkal kényeztette a küldötteket
a kedvezőbb eredmény reményében.
VÁLASZ:
Nincs erre vonatkozó adat!
6.
II. János Pál bekérette a békeszerződést, majd megállapította,
hogy ez annyira igazságtalan, hogy meg kell semmisíteni.
VÁLASZ:
Nem valószínű, hogy ilyen történt volna. Egyrészt nincs rá
adat, másrészt a római pápának nem volt joghatósága az irat
felett rendelkezni, s nem ismert olyan kezdeményezés sem, amelyet
ez ügyben tett.
Menjünk
tovább: sokan nem is tudják, hogy hol is írták valójában alá a
békeszerződést. Abban mindenki egyetért, hogy az aláírásra
1920. június 4-én délután került sor, de sokan úgy tudják,
hogy a Kis-Trianon kastélyban, vagy egy folyosón írták alá.
Megint mások a Nagy-Trianon kastélyt említik az aláírás
helyszíneként. Olyannyira eluralkodott a tévedés egyeseknél,
hogy előfordult: tiltakozó magyar szervezetek rossz helyre mentek
tüntetni.
Akkor
nézzük a tényeket: a békediktátum aláírásának pontos
helyszíne a Versaillesben található Nagy-Trianon kastély, annak
is az utolsó terme, a 7 méter széles és 57 méter hosszú,
gyönyörű csillárokkal díszített Galérie des Cotelle. Nagyon
mellbevágott, amikor láttam, hogy a díszes terem sarkában, egy
A4-es nagyságú lapon, az ismertető szöveg félmondata említi
csak meg, hogy 1920. június 4-én itt írták alá a nevezett
dokumentumot. A dokumentumot, amely feldarabolta Magyarországot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése